A projekt témájával egyidőben merült fel bennünk az ötlet, hogy jó borokat könnyű kóstolni, de minden bizonnyal a legnagyobb hozzáértőnek is problémája támadna az alsó polcok egyikéről a kosárba esett szőlőszármazékokkal. Független források szerint a boltban vásárolt lőrék is hivatalosan borok, tehát nem a Béres gyógyszergyár hűtővízének szűrt származékai, azonban van egy olyan előérzetünk, hogy a legfontosabb kérdés a savak játékossága és az utóíz lecsengése helyett az lesz, mennyire leszünk másnaposak szombatra. Reméljük a teszt nem ezt fogja igazolni és kellemes megleleptésekben fogunk részesülni. Az 500 Ft-os ár az üvegre, tehát az általánosan elfogadott 0,7 literes kiszerelésre értendő, ezzel egyidőben szeretnénk elhatárolódni a Koccintós márkanév és hasonszőrű pajtásai fogyasztásától.

Bevásárlásunkat a pesterzsébeti CBA-ban ejtettük meg, a 4 üveg borért összesen 1766 Ft-ot vontak le a számlámról. Minden sznobságot félretéve, általában egy üveg bort szoktam ennyiért venni, de kísérlet kedvéért bármit, ugye. Az objektivitás látszatának fenntartása kedvéért ketten kóstoltuk a borokat, így minden üveg mellett két véleményt fogtok látni. Emellett szeretnénk még megjegyezni, hogy egyáltalán nem értünk a borokhoz, így csakis az alapján értékelünk, mennyire tudjuk meginni őket.

Első tételünk egy Monte Cantini Duna-Tisza-közi kékfrankos rozé, bámulatos 349 forintos áron. 

Zs: Első korty után még hmmm... ez egész jó. Utána maró ízvilág járta át a torkomat, de lesz az a mennyiség, ami után már nem számít. Tény, hogy ittam rosszabbat, több pénzért. 

P: A bor egyszerre próbál édes és száraz lenni, és mindkettőben nevetségesen megbukik. Az erőteljesen cukros (mézes?) ízek egy olyan savtengerrel párbajoznak, amik még Batmannek is Joker-szájat varázsolnának. Fröccsnek kifejezetten javaslom mondjuk gimnáziumi játszótéri iszogatásokhoz, hátha ezt kiadják a kisboltban 18 alatt. 

Haladjunk is tovább, második üvegünk a Varsányi Pincészet Egri Olaszrizlingje, 479 forintért, ami már erősen súrolta a határt, de még éppen belefért. 

Zs: fúj. szimplán fúj. 

P: A kísérlet kezdetekor pontosan ilyen eredményekre számítottunk, amit egyáltalán nem bóknak szánok. Az enyhén szénsavas bor minden kortyával terrorizálja a nyelvet, miközben borzalmas savassága mögött teljesen jellegtelen. Leginkább tüdőromboló cigizésekhez és nyári 40 fokban betonozáshoz ajánljuk. 

Ez borzalmas volt, öblítsük is le egy újabb üveggel - 2012-es Egri Leányka. Aggodalomra ad okot, hogy pincészet neve szimplán Tárkonybor Kft... ráadásul 499 Ft, botrány.

Zs: Aki szereti az édes fehérbort, annak ízleni fog ez az állítólag félédes. Olcsóságához képest egészen iható, szinte már szőlőízű. FIGYELEM! Csak édesszájúaknak!

P: A bor legnagyobb előnye, hogy semmilyen oldalról nem kiemelkedő, így magában és fröccsként fogyasztva is hozza a "mehh, ittam már szarabbat, egészség!" érzést. Lehetne rosszabb. Nem bánom, hogy nem az. Fesztiválalapozáshoz, gólyatáborhoz és balaton-parti szétcsúszós hétvégéhez kiváló. 

Utolsóként neves vörösborvidékünkről, a Duna-Tisza-közéről származó Cabernet Franc szerepel a listán, kellemes 399 forintért vesztegették, a lila címke már messziről szúrta a szemünket, hát még a bor... 

Zs: nem, én nem tudok többet inni ezekből, vidd innen, hozz egy sört kérlek. 

P: tegye fel a kezét, aki látott már Caberne Franc-ot. Letehetitek, ez nem olyan. Nekem az egyik kedvencem egyébként, egy erőteljes vörösbort vártam, ehelyett... hát... szörp. De teljesen komolyan úgy néz ki, mint a málnaszörp. Átlátszó. Ennek így kell kinéznie? Ilyen ízének kéne lennie? Nem értek hozzá, szóval nem tudom, de ezt még sangriába sem szívesen tenném bele. 

Azt hiszem, hozok magamnak is egy sört.