Az előző hetek karácsonyi vásáros kiruccanásai után úgy döntöttünk, mi is hegesztünk egy kis forraltbort házi körülmények között, hogy teszteljük, tudunk-e versenyezni Bécs és Budapest legjavával. 

A jó hír annak, aki hasonlóra adná a fejét, hogy a rántotta-puding-melegszendvics hármasnál komolyabb főzőtudományt nem igényel a dolog, az eredmény pedig bőven megéri.

Na, mi készül? :-) #forraltbor #hóbort #wine #mulledwine

hóBORt (@borhobort) által közzétett fénykép, 2015. Dec 12., 07:19 PST

Az internet tele van jobbnál-jobb receptekkel, mi a legelső google-találat apróséf oldalán található receptet használtuk, amely így néz ki: 

750 ml bor (vörös, száraz)
70 g kristálycukor
2 rúd fahéj (egész)
8 szem szegfűszeg (egész)
3 szem szegfűbors (egész)
4 szelet citrom
2 szem kardamom - zöld (egész)

Ebből elhagytuk a szegfűborsot és a kardamomt, mert a konyhámban nem tartok ilyen valamiket, a citromot pedig naranccsal helyettesítettük, mert miért ne. A 70g cukor, mint a fantasztikus gyakorikerdesek.hu-ról kiderült, nagyjából 4-5 evőkanál - megoldunk mindent. Örömmel konstatáltuk, hogy az üveg bor pont belefér a legkisebb edényembe, ahogy a képen is látszik, ugyanis ezen kívül a következő szint a leveseslábas lett volna, ami lényegesen kevésbé néz ki mutatósan.

És már kész is :-) #wine #forraltbor #hóbort #mulledwine #bor

hóBORt (@borhobort) által közzétett fénykép, 2015. Dec 12., 07:31 PST

Az elkészítés nem egy ördöngősség, bort lábasba beleönt, fűszereket bele, kevergetés közben majdnem forralásig melegítjük (ezzel meghazudtolva a forralt bor nevét, de tényleg ne forraljátok fel, elrontja a bor ízét), majd ízlés szerint pár szelet citrnarancsot beledobunk - nálam ez egy egész narancs lett, mert jó ötletnek tűnt. Utólag még lehet cukrozni, ha nem lett volna elég édes. A szegfűszeggel lehet kicsit spórolni, a 8 db picit fűszeressé tette, de mindent összevetve egy nagyszerű italt kaptunk. 

Egy üveg nagyjából 4 bögrére elég, átmelegít és nagyon finom, utána pedig remek ötletnek tűnik gyorsan megcsinálni a második üveget is. Ebből olyan rendkívül értékes tapasztalatokat nyertünk, hogy kettő emberre ez bizony sok, valamint hogy a szegfűszeg íze egyáltalán nem fő ki az első alkalommal, így talán nem kéne még egyszer ugyanazt az adagot beletenni... sebaj, elfogyott :)

Közeleg a tél... főzzetek forralt bort! :)

Ahogy beköszöntött a tél, azzal együtt sorban nyíltak a karácsonyi vásárok világszerte. Elhatároztuk, hogy idén kicsit mi is kimozdulunk és ellátogatunk Bécsbe, egy kis forralt borért.  Hála az utazásszervező irodáknak egyre olcsóbb ajánlatok állnak rendelkezésünkre, amennyiben az ember bécsi kirándulását időben megtervezi.  A legolcsóbb kétségkívül a busz, amennyiben hajlandó az ember hajnalban kelni, ugyanis 6-7 óra körül a járatok már elindulnak. Mi szeretünk tovább aludni, szóval a Railjet kényelmét választottuk - a tiszta, világos vonaton minden üléspárnál konnektort találtunk, WiFi is akadt hébe-hóba és borzalmasan drágán még a büfékocsiról is sikerült egy kávét szereznünk.

Miután megérkeztünk Bécsbe kisebb nagyobb karácsonyi vásárok tömegével találkoztunk. Mindegyik igényesen feldíszítve, külön névvel ellátva, amit a belépőkapunál lógó köszöntő táblán is feltüntettek.  Függetlenül attól, hogy a Rauthausplatz-on található nagyobb, vagy egy mellékutcában található kis vásárról volt szó, a forralt bor ill. puncs széles választéka fogadott bennünket, amit külön erre az alkalomra készített bögrékben szolgáltak fel. Ezek letétdíjasok voltak, de szuvenírként a pénzvisszatérítés hiányában meg lehetett tartani.  

Budapesten is ellátogattunk a nagyobb karácsonyi vásárokba (Vörösmarty tér, és Bazilika) azonban itt szomorúan tapasztaltuk, hogy papírpohárban kínálják a forró nedűt.  Igaz, ebben az esetben a visszaváltási sorban állással nem kell szenvedni, de ugyanakkor esztétikailag nem is nyújt akkora élvezetet, és a zöldek táborát sem boldogítja. Személy szerint, én szívesen áldoznék erre pár száz forintot, hogy évente összegyűjtsem az adott évi vásárfia-bögrét.  Forraltpuncsból itthon jóval kevesebb a választék, mint Bécsben, azonban ételkínálattal bőven túltejesítünk. Szintén különlegességnek számít, hogy nálunk kapható a vörös mellett fehér forralt bor is. A császkálást, lakmározást pedig élőzene kíséretében élvezhetjük, amit Bécsben nagyon hiányoltunk.

Az árak sajnos inkább a turistákat célozzák meg, ebben nincs különbség a külföldi tapasztalatunkat tekintve, habár ott a keresleti viszonyok kicsit kedvezőbbek hozzánk mérve. Ezért elhatároztuk, hogy abból 1800 Ft-ért amiért a vásárban 2x3dl-ért kérnek, jövő héten házilag készítjük el a forralt borunkat, ami biztosan nem fejenként 1 bögrényi lesz. Bizonyám, elő a köténnyel, érkezünk nemsokára egy remek forralt boros estével!

E heti blogunk pár alternatív bornyitási technika kipróbálásáról szól. Kivel nem fordult már elő, hogy egy random iszogatás közben bort szeretett volna inni, de nem volt hozzá eszköz? Vagy egy buli előtti alapozáshoz nem szerette volna magával cipelni a bornyitóját? ....Velünk számtalanszor.

Ebből kifolyólag a bor mámorától már kevésbé józan állapotban el kezdtünk kutakodni a neten, milyen kreatív megoldásokat találunk az efféle "szorult" helyzetekre. Az egyszerű megoldásoktól kezdve az extrém esetig találtunk tippeket. Itt nézhetitek meg az egyik kedvencemet, amelynek megvalósítást (bármennyire is vicces) nem javasolom. :-) 

Habár a lángszóró használata igazán frappáns, azért inkább a hétköznapi életben megtalálható segédeszközökkel kerestünk megoldást. Így jött az ötlet, hogy mi az, ami az embernél szinte mindig van? ... A TOLL. Megvalósítása valóban az "egyszerűbb esetek" közé tartozik : fogsz egy golyóstollat, a dugóra helyezed és kisebb erőkifejtésével már be is nyomtad. Ez a technika egy random egyetem utáni iszogatásra kiválóan alkalmazható.

Miután az első kísérletet sikeresen teljesítettük gondoltuk kipróbáljuk, milyen az ha egy fiú barátunk lát minket vendégül az otthonában (ahol sajnos épp nincs dugóhúzó). Elő a szerszámos ládával!
A módszer a következő: fogsz egy nagyobb szöget, beleszúrod a dugóba és egy fogóval kihúzod a szöggel együtt. Videóval demonstráltuk is az esetet: 

Két sikeres próbálkozás után sajnos elérkezett a kudarc ideje is. Utolsó kísérletünk a "híressé vált" cipőbe rakott bor falhoz/fához ütögetése volt. Számtalan videót találtunk arról, milyen egyszerű is ez a technika... hát nem!
Helyszín: szintén jó barátom lakása, aki kegyesen feláldozta e célra otthonának falát. Konklúzió: csak olyan esetben próbáld ki ezt a módszert amennyiben nem bánod, ha a falból leomlik egy kis darab! Miután bekövetkezett a baj, Peti elővette a bornyitót, kezembe nyomott egy poharat, mondván "Ennyi mára elég volt, innom kell! " 

Annak ellenére, hogy nekünk nem sikerült, megosztok veletek egy videót, ami bemutatja a módszer sikeres alkalmazást. Sok sikert hozzá! Egészség ! :-)

A projekt témájával egyidőben merült fel bennünk az ötlet, hogy jó borokat könnyű kóstolni, de minden bizonnyal a legnagyobb hozzáértőnek is problémája támadna az alsó polcok egyikéről a kosárba esett szőlőszármazékokkal. Független források szerint a boltban vásárolt lőrék is hivatalosan borok, tehát nem a Béres gyógyszergyár hűtővízének szűrt származékai, azonban van egy olyan előérzetünk, hogy a legfontosabb kérdés a savak játékossága és az utóíz lecsengése helyett az lesz, mennyire leszünk másnaposak szombatra. Reméljük a teszt nem ezt fogja igazolni és kellemes megleleptésekben fogunk részesülni. Az 500 Ft-os ár az üvegre, tehát az általánosan elfogadott 0,7 literes kiszerelésre értendő, ezzel egyidőben szeretnénk elhatárolódni a Koccintós márkanév és hasonszőrű pajtásai fogyasztásától.

Bevásárlásunkat a pesterzsébeti CBA-ban ejtettük meg, a 4 üveg borért összesen 1766 Ft-ot vontak le a számlámról. Minden sznobságot félretéve, általában egy üveg bort szoktam ennyiért venni, de kísérlet kedvéért bármit, ugye. Az objektivitás látszatának fenntartása kedvéért ketten kóstoltuk a borokat, így minden üveg mellett két véleményt fogtok látni. Emellett szeretnénk még megjegyezni, hogy egyáltalán nem értünk a borokhoz, így csakis az alapján értékelünk, mennyire tudjuk meginni őket.

Első tételünk egy Monte Cantini Duna-Tisza-közi kékfrankos rozé, bámulatos 349 forintos áron. 

Zs: Első korty után még hmmm... ez egész jó. Utána maró ízvilág járta át a torkomat, de lesz az a mennyiség, ami után már nem számít. Tény, hogy ittam rosszabbat, több pénzért. 

P: A bor egyszerre próbál édes és száraz lenni, és mindkettőben nevetségesen megbukik. Az erőteljesen cukros (mézes?) ízek egy olyan savtengerrel párbajoznak, amik még Batmannek is Joker-szájat varázsolnának. Fröccsnek kifejezetten javaslom mondjuk gimnáziumi játszótéri iszogatásokhoz, hátha ezt kiadják a kisboltban 18 alatt. 

Haladjunk is tovább, második üvegünk a Varsányi Pincészet Egri Olaszrizlingje, 479 forintért, ami már erősen súrolta a határt, de még éppen belefért. 

Zs: fúj. szimplán fúj. 

P: A kísérlet kezdetekor pontosan ilyen eredményekre számítottunk, amit egyáltalán nem bóknak szánok. Az enyhén szénsavas bor minden kortyával terrorizálja a nyelvet, miközben borzalmas savassága mögött teljesen jellegtelen. Leginkább tüdőromboló cigizésekhez és nyári 40 fokban betonozáshoz ajánljuk. 

Ez borzalmas volt, öblítsük is le egy újabb üveggel - 2012-es Egri Leányka. Aggodalomra ad okot, hogy pincészet neve szimplán Tárkonybor Kft... ráadásul 499 Ft, botrány.

Zs: Aki szereti az édes fehérbort, annak ízleni fog ez az állítólag félédes. Olcsóságához képest egészen iható, szinte már szőlőízű. FIGYELEM! Csak édesszájúaknak!

P: A bor legnagyobb előnye, hogy semmilyen oldalról nem kiemelkedő, így magában és fröccsként fogyasztva is hozza a "mehh, ittam már szarabbat, egészség!" érzést. Lehetne rosszabb. Nem bánom, hogy nem az. Fesztiválalapozáshoz, gólyatáborhoz és balaton-parti szétcsúszós hétvégéhez kiváló. 

Utolsóként neves vörösborvidékünkről, a Duna-Tisza-közéről származó Cabernet Franc szerepel a listán, kellemes 399 forintért vesztegették, a lila címke már messziről szúrta a szemünket, hát még a bor... 

Zs: nem, én nem tudok többet inni ezekből, vidd innen, hozz egy sört kérlek. 

P: tegye fel a kezét, aki látott már Caberne Franc-ot. Letehetitek, ez nem olyan. Nekem az egyik kedvencem egyébként, egy erőteljes vörösbort vártam, ehelyett... hát... szörp. De teljesen komolyan úgy néz ki, mint a málnaszörp. Átlátszó. Ennek így kell kinéznie? Ilyen ízének kéne lennie? Nem értek hozzá, szóval nem tudom, de ezt még sangriába sem szívesen tenném bele. 

Azt hiszem, hozok magamnak is egy sört. 

Kedves HóBORtosok!

Ha a Balatont eddig csak a nyári időszakban vetted számításba, itt az idő, hogy átértékeld! A vidék kiváló boros programokat kínál, hiszen Magyarország hét borrégiójának egyike, így az őszi időszakban is látogatható, sőt ajánlott is. Függetlenül attól, hogy az ország melyik részén élsz, találhatsz hozzád közeli borvidéket, hiszen a Balaton déli és északi partján is fellelhetőek. A borrégiót hat borvidék alkotja: a badacsonyi, a balatonboglári, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüred-Csopaki, a nagy-somlói és a zalai egységek. S hogy melyik borfajtát hol találod? Olvass tovább és mindent megtudsz!

A badacsonyi borvidék a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának nyugati részén, nevéből is adódóan a Badacsony környékén található, területe 1600 hektár. Termesztett borfajták tekintetében széles kínálat jellemzi a vidéket, legnagyobb mennyiségben Olaszrizling terem, de elterjedt még a Szürkebarát, a Tramini, a Muscat Ottonel, a Rajnai rizling és a Chardonnay is.

A balatonboglári borvidék a déli parton található, a somogyi dombság ölelésében. Az összes termő szőlőterülete 3200 hektár, melynek kétharmada fehér, egyharmada kék szőlő. A területen nem csak borok készítésével foglalkoznak, hanem hangsúlyt kap a pezsgők és a gyöngyözőborok előállítása is. A vidék legnépszerűbb borai a Chardonnay, az Irsai Olivér, a Királyleányka, a Sárga muskotály, az Olaszrizling, a Rajnai rizling, a Szürkebarát és a Furmint szőlőfajtákból készülnek. A dél-balatoni vörösborok kimagasló népszerűségnek örvendenek, rangos elismeréssel is díjazott a Merlot, a Cabernet Sauvignon, a Pinot Noir, a Kékfrankos és a Cabernet.

A Balaton-felvidéki borvidék a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának középső–nyugati részén található, kiemelkedik 5200 hektárnyi területével. A terület két részre osztható, keleti része a Káli-medence, ami a Balatonfüred-Csopaki borvidék és a Badacsonyi borvidék között fekszik, nyugati része pedig a Keszthelyi-fennsík, valamint Sümeg tágabb környéke. Ezen a vidéken is elsősorban fehérborokkal foglalkoznak, elterjedt az Olaszrizling, a Chardonnay, a Tramini, a Müller-Thurgau, a Szürkebarát, a Cserszegi fűszeres, a Muscat Ottonel, a Sárgamuskotály, illetve a Furmint. Egy-egy vörösbort adó szőlőfajtával is találkozni a régióban, ilyen a Pinot blanc és a Zweigelt.

A Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton észak-keleti részén húzódik, központja Balatonfüred, a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” cím birtokosa. A borvidék összterülete kb. 6500 hektárt tesz ki, ahol a balatoni borrégióra jellemző szőlőfajtákat termesztik, elsősorban a fehér borszőlőfajtákat. A Balatonfüreden és környékén készített borok testesebbek, magasabb alkoholtartalommal, szemben a csopaki borfajtákkal. A vidék legnépszerűbb szőlőfajtái az Olaszrizling, a Szürkebarát, a Sárgamuskotály, a Muscat Ottonel, a Sauvignon Blanc, a Chardonnay, a Tramini, a Zenit, a Merlot, a Cabernet Franc és a Cabernet Sauvignon.

A nagy-somlói borvidék a Bakony nyugati lábánál, a Somló mellett helyezkedik el, ez tekinthető a legkisebb borvidéknek 1142 hektáros kiterjedtségével. Méretével szemben mégis itt található a legszínesebb szőlőfelhozatal. Népszerű borai az Olaszrizling, a Juhfark, a Furmint, a Hárslevelű, a Tramini, a Szürkebarát, a Chardonnay, a Zenit, a Zeusz, a Rizlingszilváni, a Pinot blanc, a Sauvignon blanc, az Ezerjó, a Sárfehér, az Irsai Olivér, a Chasselas, a Sárga muskotály, a Zalagyöngye, a Rajnai rizling és a Korona. További szőlőfajták a Bianca, a Zöldveltelini, a Királyleányka, a Kövérszőlő, a Csomorika, a Cserszegi fűszeres, az Ezerfürtű, az Ottonel muskotály, a Zéta, a Lakhegyi mézes, a Pátria, a Rozélia és a Zengő. A vörösborokat képviseli a Kékfrankos, a Syrah, a Zweigelt, Merlot, a Pinot noir, valamint a Portugieser.

Utolsóként a zalai borvidéket említenénk, melynek ismertsége az utóbbi időben kissé megkopott, bár ez a terület is tekintélyes múltra tekint vissza. A borvidék 1600 hektáron terül el, különleges éghajlatának köszönhetően a zamatos, élénk, savakban gazdag fehér fajták kiváló termőhelye. A szőlőfajták hosszú sora található itt is, ismertebbek: a Királyleányka, a Zengő, a Zweigelt, a Turán, a Szürkebarát, a Sauvignon blanc, a Chardonnay, az Olaszlizing, az Irsai Olivér, a Sárga muskotály, a Kékfrankos, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon, a Merlot, az Ottonel Muskotály, a Cserszegi fűszeres, a Furmint, a Syrah, a Tramini, a Portugieser és a Zenit. Kevésbé ismert a Pátria, a Medina, a Kövidinka, az Ezerfürtű, a Rizlingszilváni, a Kabar, a Hárslevelű, a Blauburger, a Rajnai Rizling, az Oportó, a Pintes és végül a Rozália.

Ha van egy szabad hétvégétek látogassatok el a Balatonra, s csemegézzetek a kiemelkedő hazai borok közül! ;)

Üdv ismét kedves hóBORtosok!

Itt a szombat este és nem tudtok egyetlen jó helyet sem a közelben? Mi összegyűjtöttük nektek a legjobbakat a belvárosban! Bejegyzésünkkel nem a közterületen fogyasztóknak szeretnénk kedvezni, inkább a belvárosi borbárok rajongóinak. Előzetes elvárásainkkal szemben jóval kevesebb borbár található a Gozsdu és a Bazilika környékén, így egyszerűbb volt tesztelni őket, hogy minél átfogóbb és hitelesebb képet adjunk Nektek.

A Bazilikától indulva, először a DiVinoban jártunk, mely töretlen népszerűségnek örvendő juniborbár. Hihetetlenül trendi, tömve élére vasalt inges 30 pluszos férfiakkal és tűsarkús hölgyeményekkel. Ez a DiVino (magasabb árfekvése ellenére) feelingjében sokszor emlékeztet közteres ivászathoz, hiszen a helyhiány miatt a vendégek többségének sokszor csak a szökőkút mellett jut ülő- vagy állóhely. Panasz a bor- és ételkínálatra egyébként nem lehet (bár jó lenne, ha a bort itallapról is és nem csak a falról leolvasva lehetne kiválasztani).

Aki ilyen árak mellett szívesebben ülne „normális” asztalnál, annak ajánljuk a 0,75 bistrot. Durván másfél percnyi sétára a DiVinotól található, szintén a borok színes skálájával, illetve ínycsiklandozó sonka- és sajttálakkal felvértezve. Itt a DiVinohoz hasonló berendezéssel, kínálattal és árakkal találjuk magunkat szemben, ha buli előtt szeretnénk költséghatékony megoldást, akkor ne ezt válasszuk!

A Gozsdu felé járva szintén adja magát a DiVino, aminek előnye a testvérbárjával szemben, hogy több ülőhely áll rendelkezésre, egyébként szinte teljes az egyezőség. Ha valakinek mégsem jutna hely, szinte szemben található a kevésbé fancy, ebből is kifolyólag kissé alacsonyabb árfekvésű EPIC Wine&more, ahol szintén kedvére csemegézhet a különböző borok közül. Személyes kedvencünk a Kadarka Bár a Király utcán, ahol szintén hatalmas választék áll rendelkezésre, melyek közül a felszolgálók szívesen segítenek a döntésben. A helyben sütött lepények isteniek, talán még felül is múlják a bor nyújtotta élményeket, bár ezt félve írjuk le.

Akik a borozást a buli előtti alapozásnak szánják, azoknak az Illegal Pubban a helyük, ami egy relatív olcsó kocsma jobb borokkal vagy a közelben található Picnic WinePubban.

Akinek bejön a DiVino, de nyomasztja a Gozsdu és a Bazilika tömege, annak tökéletes választás lehet a Doblo Wine&Bar a Dob utcában vagy a Winestage a Síp utcában, melyek mindegyike kiemelkedő minőségű borokat kínál, stílusos környezetben, finom borkísérőkkel. Végül pedig, ha valaki nem csupán helyben fogyasztana, de szívesen vinne haza valóban minőségi borokat, az látogasson el a Képzeld El!-be, ahol felkészült kiszolgálók segítenek a választásban.

Reméljük meggyőztünk Titeket, hogy ne otthon töltsétek a szombat estét, jó szórakozást kívánunk Nektek!

üdv: a hóBORt csapata